Csabi ujjbegyéből
Megismerkedésünkről
|
Rákerestem a céges levelezésem archívumában, hogy mikor is történt az első hivatalos levélváltás közöttünk. |
|
Sajnos csak 2014. április végi vagy újabb leveleket találtam a trehány archiválásomnak köszönhetően, de ennél valamennyivel biztosan előbbre tehető az első megkeresés. |
|
A levelezéseket egy idő után a cégeink közötti kapcsolat előrehaladtával telefonbeszélgetések egészítették ki. Ekkor Barbarát egy nagyon kedves idős hölgynek gondoltam. Olyan Pogány Judit félének. |
|
Egy pénteki napon egy email váltás során leírta, hogy ők csak 14h-ig vannak bent aznap, utána siet a búváriskolába. Ekkor ért a felismerés, hogy lehet mégsem olyan idős. Kíváncsi lettem. |
|
Válaszul nyugtáztam levelét és jó hétévégét kívánva, elküldtem neki egy víz alatti portrét magamról, ami a Lőkösházi bányatóban készült. A fotón persze be voltam öltözve, maszk volt rajtam- semmi sem látszott belőlem.. és az is nehezen kivehetően. |
|
Azt gondolom, hogy benne ekkor kezdett el motoszkálni valami. |
|
A hétvége után a fenti levélváltásra nem sokkal megtörtént az első tárgyalás, ahova kollégámmal, Bélával érkeztem. |
|
Miután a recepción becsekkoltunk hozzájuk és vártunk a sorunkra, mint utólag kiderült Barbara épp akkor érkezett az irodába és a víz alatti fénykép alapján próbált beazonosítani engem, feltételezve azt, hogy mi lehetünk a meghívott üzleti partnerei. |
|
Utólag tudom, hogy fohászkodott magában, csak nehogy az idősebb legyen a Takács Csaba… |
|
A cégek szerződéses kapcsolatba kerültek végül egymással. A privát e-mail cím cserére ezután csak pár hetet kellett-, és az első munkaidő utáni találkozásra sem kellett túl sokat várni. |
|
Mielőtt felmerülne az összeférhetetlenség gyanúja bárkiben is, én más projektekkel kezdtem foglalkozni a szerződéskötést követően. |
|
Kapcsolatunkról Ő megkeresett engem- én pedig megtaláltam Őt. |
|
Nagyon sok közös dolog van bennünk és sok -lehet még több- különböző. Valahol jó helyen van a súlypontja mindennek és úgy, mint ahogy értékeljük a közös dolgokat, a különbözőket is tiszteletben tartjuk a másikban. Igyekszünk előnyt kovácsolni a hátrányainkból is. És lehet, hogy a legfontosabb dolog, hogy soha nem unatkozok mellette. |
|
Olyan embernek tartottam, akitől számonkérés nélkül is elvárható ez a hasonló hozzáállás a dolgokhoz és ez biztatóan hatott arra, hogy nagyobb léptekkel haladjunk előre. |
|
Kezdetektől fogva arra törekedtünk, hogy sok közös programban legyen részünk- amellett, hogy örömünket leltük ezekben, itt ismerhettük meg egymás reakcióit a világ dolgaira. |
|
A család, a gyermekvállalás fontos sarokpontja volt esti beszélgetéseinknek. Ez engem nem zavart, sőt egy idő után inspirált. |
|
Közös életünk hajnala azért nem volt mindig felhőtlen, de mindig kivirradt előbb- utóbb és mi ezt mindig megvártuk, majd közösen fordítottuk újra arcunkat a Nap felé. |
|
Egy barátokkal történt közös nyaralás alkalmával elhatároztuk, hogy nem hülyéskedünk tovább. |
|
Rá egy hónapra meg is fogant a sokáig Barnabásnak hitt Janka lányunk. |
|
Házasság |
|
Amikor az ember tervei megvalósulnak, az élet visszaigazolja azokat, akkor felbátorodik. 2015. Karácsonya előtt én is felbátorodtam. Vettem egy gyűrűt. |
|
Nem szerettem volna Karácsonyra gyűrűt adni- az túlontúl praktikus lett volna, nem mintha egyébként a praktikum ellen lenne bármi kifogásom az élet egyéb területein, sőt… de ez már a “gáz” kategória lett volna számomra. |
|
Tudtam viszont, hogy Barbara nagyon számított volna erre az ajándékra. Februárban, amikor megkapta a gyűrűt- már a korábbi Karácsonyi ajándékát is pozitívabban értékelte. |
|
Janka érkezésével apa lehettem, az apaság pedig magával hozta a társadalmi normák szerinti családszerkezet igényét. Egy így, fordítva is működhet. Működik. |
Barbara gondolatai
Megismerkedésünk
Közös munkánk 2013 őszén indult azzal a bizonyos nagybaracskai csatornázással. Többször beszéltünk telefonon, mindig nagyon kedves, határozott volt. 2014. február egyik péntekén levelezésünkben remélte, hogy nem fogok sokáig bent csövezni. Szakmai ártalom ez, nem vettem udvarlásnak. 😀 Írtam, hogy á dehogy vizezni fogok, mert búvárvizsgára készülök. Erre felbátorodva küldött nekem egy víz alatti képet magáról, ahogy búvárkodik. Mutattam is Dórának, hogy szerinte ez a pasi most helyes,… csúnya,… 40… vagy 70…? Elkezdett érdekelni.
Április 16-án megbeszélésre jöttek hozzánk. Készültem, izgatottan siettem be reggel dolgozni. Láttam lent az irodaház kanapéján két férfit várakozni. Jaj, reménykedtem, hogy a fiatalabb legyen a Takács Csaba. Mikor bemutatkoztak nagy kő esett le a szívemről, Ő volt a fiatalabb. Kitaláltam valami kamu dolgot, hogy maradjon kicsit és jöjjön be az irodámba. Maradt. Nagyon szimpatikus volt…
Pár nap múlva írt, hogy eszébe jutottam este, mert egy másik barátja is búvárkodni készül… Elkezdtünk írni, írni, és írni. Aztán elkezdtünk találkozgatni. Akkori brazil szappanoperához hasonlító életemben gondolni sem mertem arra, hogy valamit akarhat tőlem…
Nem tudom hány randink volt és hány száz levelet váltottunk, de körülbelül ilyen lehetett a nagyanyáink, anyáink korában az igazi udvarlás, csak ma egy kicsit modernebbre sikerült.
Kapcsolatunkról
Új életet kezdtem, minden téren. Ahogy mondani szokták eső után, napsütés. Elhittem, tényleg van ilyen. Mindig egy ilyen társra vágytam, mint Ő. Sokat mentem, mentem, kerestem mire megtaláltam Őt. Mondogattam mindig a barátnőknek, hogy igenis van olyan, hogy találkozunk valakivel, és pikk-pakk jön majd minden. Vele jött minden.
Életemben szerintem először éreztem azt, hogy ott vagyok- és azzal, ahol- és akivel lennem kell. A boldogságtól azt éreztem, hogy az „előző életem” meg se történt velem. Élveztük az együtt töltött időt. Nem volt nehéz megismerni egymást. Sok közös van bennünk, de sok olyan is, amiben teljesen ellentétei vagyunk egymásnak. Pontosan így van ez jól. Teljesen elfogadtuk a másikat úgy, ahogy van. Én úgy éreztem, hogy megtaláltam az igazi társamat, akivel családot is mernék vállalni ebbe a zűrzavaros világba. Már 29 évet elpazaroltam az életemből másokra, többet nem akartam senkire.
Korfui nyaralásunkon eldöntöttük, hogy mi család leszünk. Egy hónap múlva pozitív lett a terhességi teszt. Sokáig hihetetlennek tűnt és sokszor el is mondogattam magamban és Csabi előtt is, hogy nekünk gyerekünk lesz. 2016. március 26-án megérkezett Janka kislányunk, akiről mindig is titkon reméltem, hogy kislány. Vele teljes lett az életünk. Csabánál jobb apát, társat elképzelni sem tudok, imádom.
Házasság
Mindig fontosnak tartottam a házasságot. Tudta, hogy mik a gondolataim ezzel kapcsolatban. 😀 Már a 30. születésnapomon is vártam, hogy megkérje a kezemet, de nem tette. Aztán jött a Karácsony, gondoltam, hogy majd most. Úgy vártam, mint egy kisgyerek. Viber üzenetbe kaptam meg az ajándékomat, ami egy kismamafotózás volt. Gondoltam is, hogy viber na ne már, hol az én romantikus Csabikám. Még az éjféli misén is reménykedtem, de semmi térdre borulás nem volt. Nagyon csalódott voltam.
Aztán elérkezett a februári fotózásunk. Jó nagy pocim volt már. Nagyon meglepett, amikor egyszer csak elővett egy kis dobozkát a fotózás közben. Pont akkora nem számítottam rá, pedig addig mindig ezt vártam. Majdnem összeestem a meglepettségtől. Már karácsonykor is megvolt a gyűrű, a síkesztyűjébe rejtette és minden telefonhívásomnál azt hitte, hogy azért hívom, hogy találtam valamit.
Olyan jó lesz ezt is majd elmesélni Janka lányunknak, büszke lesz, majd a romantikus Apukájára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: